Dinosz Szakiparisz, a kőkorszaki szaki secc perc alatt lerakja a követ. Kő kő. Ragasztó ragasztó. Szőnyegalátét szőnyegalátét. Tessék csak idebízni, kezit csókolom.
Mint a huzat kerül fel a kő lábazatra, aljzatbetonra. Utána jöhet a magyarázkodás kora.
-
A kő a hibás kezit csókolom. Talán a ragasztó, esetleg az aljzatbeton, vagy könnyen lehet, hogy átok ül ezen a lakáson. Én mosom kezeimet kezit csókolom, mert olyan ártatlan vagyok, mint a ma született dínó. Ezt ennél jobban nem lehetett volna megcsinálni, csókolom.
(A rokonszenves szaki minden sarat rádobál a távollévőre. Pereg a nyelve, mint a motolla. Bőszen érvel az igaza mellett. A másik távol van, a kedves vevőt pedig megpróbálja átdobni a palánkon. A lehetőség megvan, az alkalom adja magát, és a dörzsölt szaki nem ma jött le a falvédőről. Sokadik bizonyítványát magyarázza éppen hatalmas rutinnal. Bevezeti az erdőbe a kedves vevőt, aki a végén még örül, ha valahogy kivezetik onnan.) |
